Az elhúzódó vágyakozás
Nagyon régóta, igazából mióta az eszemet tudom a legkedveltebb időtöltésem valamilyen kreatív, alkotó tevékenység volt. Gyerekként is azt terveztem, hogy ilyesmivel fogok foglalkozni, de az életem aztán másképp alakult. A multik világában kötöttem ki, ahol rengeteget tanultam, nemcsak szakmailag, hanem az életről, a munkáról, emberi kapcsolatokról. Sokáig ez egy olyan közeg volt, ami közel állt a precíz, rendszerben gondolkodó, szabályokat követő énemhez. Nagyon sok jófej embert is megismertem, fiatalon együtt buliztunk, barátságok maradtak meg, ez mind érték a számomra. Ugyanakkor már jó pár éve elkezdett visszakúszni a gondolataimba, az érzéseimbe a vágy a kreatív munka iránt és egyre jobban foglalkoztatott a pályamódosítás gondolata, egy esetleges vállalkozás indítása. Szerettem volna elkerülni a multis kiégést is, nem eljutni arra a pontra, amikor már minden munkában töltött nap gyötrelem. Ez azonban egy lassú út volt, kanyarokkal, kitérőkkel.
Két elszalasztott lehetőség
Bár több, mint 20 évig dolgoztam multis környezetben, nem volt sok munkahelyem, csak 3. Ez ugyebár két váltást jelent, és gyakorlatilag mind a kettő egy-egy elszalasztott lehetőség is volt egyben. Az első munkahelyemen töltöttem a legtöbb időt, és az utolsó években már ott kezdett megfogalmazódni bennem a karrierváltás, de mégsem éltem a lehetőséggel, amikor onnan eljöttem. Persze akkor megvolt ennek az oka, többek közt, hogy semmi ötletem nem volt mit is szeretnék, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A következő váltás hamar jött, és akkor már egy irány is megvolt a fejemben, hogy merre induljak. Az élet azonban közbeszólt, és szinte az ölembe pottyantott egy munkalehetőséget. Ezzel együtt pedig újabb, több évig tartó halogatást is. Ma már látom, hogy akkor még nem álltam készen, és sem az út nem volt a megfelelő, sem a kellő bátorságom nem volt még meg a karrierváltáshoz.
Az első próbálkozás
Elárulom, hogy az első próbálkozásom a vállalkozással nem a webdesign volt, hanem a home staging. Ebben láttam a lehetőséget egyesíteni a sokéves multis, projekt menedzseri tapasztalataimat és a kreatív énemet. El is jutottam egy félkész weboldalig, majd az első nagyobb akadálynál meghátráltam. Azt éreztem, ezt én egyedül nem tudom csinálni. Én csak a home staginggel szeretnék foglalkozni, nem akarok marketinges, sales-es, pénzügyes, stb. is lenni egyszemélyben. Egy vállalkozás indítása márpedig sokrétű tevékenységet igényel, de ma már tudom, hogy az egyik legfőbb összetevő nem is annyira a tudásanyag, hanem az önbizalom. Ez akkor még nem volt meg. És a másik fontos felismerés, hogy mindezt ma már nem kudarcnak tekintem, hanem az önismereti út részének.
A döntés: nem nekem való a vállalkozás?
6 évvel ezelőtt tehát úgy döntöttem, hogy a vállalkozás nem nekem való. Nem mondom, hogy ma már 100%-ig biztos vagyok ennek ellenkezőjében, de nagyon sokat változott azóta a gondolkodásom, a hozzáállásom. Viszont azt ma már nem bánom, hogy akkor abba az irányba nem mentem tovább. Továbbra is hiszek a home stagingben, de az egy olyan terület, ahol rengeteget kell edukálni a közönséget, mert Magyarországon ez még gyerekcipőben jár. Szóval akkor visszaléptem, és a halogatás tovább folytatódott. Bár továbbra is vágytam egy másfajta munkalehetőségre, de azt már inkább alkalmazottként képzeltem. Ugyanakkor megint ott tartottam, hogy jó-jó, de mégis mihez kéne kezdenem?
Újabb munkahely – újabb csalódás
Az újabb munkahely újdonsága, és az, hogy időről-időre sikerült olyan feladatokat találnom, amikben valahogy tudtam alkotni (ha nem is klasszikus értelemben, de a folyamatok fejlesztése terén) egy ideig vitt előre. Aztán a dolgok kezdtek elromlani itt is, ott is, egyre inkább azt éreztem ez a hely már nem szolgálja a fejlődésemet, nem felel meg az igényeimnek. Viszont továbbra sem tudtam, hogy valójában mit is szeretnék csinálni. Egyre sürgetőbben éreztem a váltás szükségességét, de ötlet hiányában kezdtem beleragadni a nekem nem megfelelő helyzetbe és a kiégés veszélye fenyegetett. Azt hiszem, néha el kell érnünk a mélypontot, hogy elinduljunk felfelé.
A webdesign felfedezése – valódi szenvedély
Tavaly jött el az a töréspont, hogy nagyon komolyan „megfenyegettem” magamat, hogy ha most nem kezdek valami újba, akkor azt életem végéig bánni fogom. És ekkor jött szembe velem a webdesign egy 6 alkalmas, bevezető tanfolyam formájában. Már a második, ha nem az első alkalom után úgy éreztem, hogy ez az, végre megtaláltam, én ezt meg akarom tanulni és ezzel akarok foglalkozni! Belevágtam a többhónapos képzésbe, és minden percét élveztem, úgy éreztem, ez igazán passzol hozzám.
A félelmek új megközelítése – coach támogatásával
Bár már a vállalkozás gondolata is hirtelen új megvilágításba került azáltal, hogy egy olyan tevékenységet kezdtem el tanulni, csinálni, amit kimondottan élveztem, és ez nagy motivációt adott, azért a korábbi félelmeim még ott dolgoztak az agyam hátuljában. Sőt, időnként rendesen előre is törtek. Úgy döntöttem, muszáj segítséget kérnem, egy szakember támogatását, aki segít kívülről rátekinteni a bizonytalanságomra, annak okaira, hogy más szemszőgből nézzem a dolgokat. Közösen sikerült átkeretezni a félelmeimet, ami egy fontos lépés az önbizalom építésében, valamint az ún. vállalkozói mindset kialakításában, vagy legalábbis annak beindításában. Talán közhely, de nagyon igaz: nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki nem hagyja, hogy a félelmei meggátolják a célja elérésében.
Az elindulás – hullámokkal, de lendülettel
Az, hogy bevállaltam a webdesigner szabadúszó életet, hatalmas ugrás volt. A felszabadító kötetlenség, az a semmihez sem hasonlítható érzés, amikor várom, igen, konkrétan várom, hogy dolgozhassak, mert a saját ötleteimet akarom megvalósítani, saját magamért akarok dolgozni, az hihetetlen motivációt ad. Ugyanakkor ott van a kezdeti időszak óriási bizonytalansága is és a magamra utaltság érzése. Ez egy napi szintű hullámvasút, ahol arra kell figyeljek, hogy nehogy ki akarjak szállni az egyik „völgyben”. Ilyenkor arra gondolok, hogy nincs másik út, ez az én utam, erre kell tovább menni.
És mi a tanulság?
Egy életünk van és az emberek a halálos ágyukon az életükön merengve sokszor nem azt bánják meg, amit megtettek, hanem, amit nem. Nem baj, ha félünk valamitől, de meg kell próbálni, mert akkor legalább megtettük a tőlünk telhetőt. Ha később bebizonyosodik, hogy mégsem ez volt a jó irány, akkor egyrészt lehet változtatni, másrészt nem lesz hiányérzetünk. De ha valamiről azt érzed, hogy abban tudsz önazonos lenni, akkor nagy bakot valószínűleg nem lőttél. És ami minden döntésre igaz, hogy nincs tökéletes pillanat, mindig lehet okot találni a halogatásra, tehát a kérdés, ha valamit igazán szeretnél, nem a mikor, hanem a hogyan.
Kövess a blogon, ha érdekel a szabadúszó webdesigner élet valósága, hullámvölgyeivel és sikereivel együtt!
